Különleges relikviákra bukkantak a felújítás alatt álló Tűztoronyban

Fotó: sopron.hu

Előre meghirdetett időpontban, hétfőn (július 9-én) délelőtt emelték le a város jelképének számító Tűztorony tetejéről az épület csúcsdíszét, a kétfejű sast, amely Lipót császár tiszteletére került fel az épület tetejére egy L betű alakú „időkapszulával”, amelyben egy üvegcsőbe elhelyezve különleges iratok várták, hogy az utókor egyszer majd megismerhesse őket.

Különleges „performansz” részese lehetett bárki, aki ellátogatott hétfőn délelőtt a soproni Fő térre. A sas leemelése előtt a szintén restaurálásra leszerelt városcímerről tartott rövid előadást Tóth Imre múzeumigazgató, majd Nemes András művészettörténész.

Miután dr. Fodor Tamás polgármester – akit a nagy eseményre dr. Simon István alpolgármester is elkísért – megadta a jelt a sas leemelésére, a építkezésen dolgozó óriásdaru szép lassan leeresztette azt az térre. A kétfejű sas rögzítése után került sor az iratok megtekintésére, amelyek egyikén az 1969-es felújítás befejezésével Dávid Ferenc művészettörténész foglalta össze az elvégzett munkálatokat. Egy gyalult falemezen az ácsok, asztalosok, bádogosok neveit örökítették meg, akik az akkori felújítás részesei voltak, de az igazi fóliáns egy 1786-ból származó irat volt, aminek tartalmáról szakértők majd csak később tudnak teljesen pontos felvilágosítást adni.

Másnap (július 10-én) további meglepetésként érte a renoválókat, hogy a sas alatti tartórészben, amely szintén leemelésre került további (korábban még fel nem fedezett) iratokat találtak egy újsággal betömött szájú törött üvegpohárban.

A pohárból a korabeli felújítást ábrázoló képes levelezőlap és egyéb papírosok mellett a bádogosmunkák készítőjének, WEBER VILMOSNAK (aki akkortájt az „Építészeti bádogos és vízvezeték berendező” szakmát űzte) üres számlája és német nyelvű névjegykártyája keltette a legnagyobb feltűnést, amely díszes, kaligrafikus megjelenése mellett arról is tanúbizonyságot tett, hogy a jelesebb mesteremberek milyen sokat adtak akkoriban az általuk kibocsátott „dolgokra”. Ugyancsak Weber úr fejléces papírjára íródott egy német nyelvű üzenet, amelyet bizonyos Gottfried Bayer és Johann Mülller írtak alá 1899 november 20-án, az akkoriban történt felújítások alkalmával. Egy másik papiroson a munkán részvevő emberek névsora olvasható, amely tovább gazdagíthatja a soproni levéltár ide vonatkozó adatait.

Tóth Imre múzeumigazgató szerint azért is felbecsülhetetlen a most fellelt dokumentumok értéke, mert a mindennapok történelmét dokumentálják, amely legalább annyira fontos, mint az akadémikus jellegű hivatalos történeti leírások.

■ Soproni7